Fiume - Az egykori Magyar Királyság egyetlen kikötővárosa

Fiumét mint elkülönült részt (Corpus Separatum) Mária Terézia császárnő és magyar királynő csatolta Magyarországhoz 1776-ban. Hazánk számára felbecsülhetetlen értékkel rendelkezett a város, amely a tengeri kijáratot jelentette: a magyar áruk a világkereskedelem résztvevői lettek. Fiume ugyanakkor a Magyar Királyság Gyöngyszeme is volt: egzotikus szépsége, mediterrán éghajlata és az Adria vonzó kéksége miatt. A magyar jelenlét kezdetben a közigazgatásra, a banki szférára és a MÁV állományára korlátozódott: később jött létre az a magyar kolónia, amely az első világháború idejére 6500 főt számlált. Ezzel együtt a kb. 50 000 fős városból 10000 ember tudott magyarul. 1918-ig mintegy 20 kormányzó állt a város élén, akik igyekeztek a várost összekötni az anyaországgal. Fiume virágkorát a magyar-horvát kiegyezés után élte: 1868 és 1900 között épült meg a Baross kikötő, a Molo Longo, a Kormányzói és Adria Paloták, valamint a Korzo. Igazi ipari kikötővé vált gyárakkal és üzemekkel. A Monarchia összeomlásával Fiume is elveszett, de 1945-ig még érzékelhető magyar jelenlét volt a városban. Működött a magyar konzulátus, a magyar iskola és a magyar kaszinó. Jelenleg a városban és a környékén alig több mint 400 magyar él.

Ma Fiume Rijeka néven Horvátország harmadik legnagyobb városa és első számú kikötője, Tengermellék-Hegyvidék megye székhelye.